Új év, új kezdet...

Az elmúlt év, hatalmas változás volt, szerintem nem csak számomra, hanem szinte mindenkinek. Én hálát adok az Univerzumnak, a jó Istennek, a Mindenhatónak, ki éppen miben hisz, hogy olyan új dolgokat sodort elém, hogy még most sem hiszem el a legtöbbet.

Új elfoglaltság, új munkahely, új érdeklődési kör… és a barátok, a család, akik állandók. Akiknek ki kellett kerülni az életemből, kikerült, köszönhetően magamnak vagy épp másnak, de persze azok a barátok velem maradtak, akiknek velem kell lenni.

Viszont jöttek új emberek is… Némelyik uralni próbált, vagy befolyásolni, de nem számít, hiszen saját valóm olyan erős, olyan energikus, hogyha nem az életembe való, úgysem fogja elviselni azt, hogy a saját életemet élem, hogy önfejű, akaratos és kissé őrült vagyok és most az a fontos számomra, hogy NEKEM mi a jó, nem másnak. Erre nem csupán a „régi” barátok vagy a csajok vezettek rá, van egy személy, kiben olyan rövid idő alatt, olyan jó barátra leltem, ki egyúttal szinte a „bátyám” is lett. Életemben nem találkoztam hozzá hasonlóval. A szemembe nézett és olvasott bennem, mint egy nyitott könyvből. Minden szó nélkül… Tudja mire gondolok, tudja, ha dühös vagyok, ha fáradt, vagy épp valamitől boldog. Szerinte túl nagy jéghegyet húztam fel magam köré… aminek persze oka van. Ő volt a tavalyi évben az egyetlen „új” ember, aki pillanatok alatt olyan szinten lebontotta a felhúzott falamat, hogy szavak nélkül is tudunk már kommunikálni. Csak egymásra kell néznünk. Hátborzongató… de csodálatos.

És persze ott van Ő is. Hisz Őt is a tavalyi év hozta vissza az életembe. Persze még mindig úgy vallom, semmi sem történik ok nélkül. Minden történés valaminek az eleje, a közepe vagy épp a vége, de a vég mindig egy új kezdet. Ezért ad reményt minden egyes új esztendő, hogy idén jobb lesz, többet teszek magamért, a családomért, a szeretteimért, a kollégákért, az új hobbimért, hogy foglalkozhassak olyan dolgokkal, amik boldoggá tesznek.

Év végén rátaláltam egy olyan csapatra, egy olyan sportágra, ami nem feltétlenül női sport, de a harcos amazonok bevállalják. Én két alkalom után a szerelmese lettem… pedig nem könnyű. Hosszú, fárasztó munka elé nézek, ha úgy akarom csinálni, mint a többiek. De felszabadít. Csodálatos emberek vesznek körül, tanítanak, segítenek, mintha egy harmadik családot találtam volna. Harmadik, nekem legalábbis, mert a második az autó szerelmesei, kik ugyanolyan fanatizmussal „imádják” a kisautójuk, mint én.

Ha találsz ilyet, harcolj azért, hogy időt fordíthass rá, ne törődj azzal, mit gondolnak az emberek erről, hogy belevágtál, hiába tűnik őrültségnek. A Te őrültséged… A lényeg annyi, hogy élvezd, amit csinálsz! Magadért teszed, nem azért, hogy másoknak megfelelj. Minden kezdet nehéz… de ha mersz, nyersz! Megőrzöd ÖNMAGAD…